Hónapok óta csengett a fülemben egy Wagner-dallam, amit mellesleg Jo Baier Stauffenberg, A Valkűr hadművelet c. filmjében hallottam. Nem is tudom, hogy inkább vicces-e, vagy szánalmas, hogy egy "Hitleres filmben" Hitler mindössze egy percet szerepel, akkor is távolról...? A film első három percében csendült fel ez a dallam, amiről csak azt tudtam, hogy Wagner, és hogy egyik művének nyitánya lehet.
Tegnap muzikális beállítottságú nagypapám segítségével beazonosítottam: A nürnbergi mesterdalnokok nyitányából való volt a dallam.
(6:43-6:48 -- ami egyfolytában a fülemben csengett)
Szeretem a klasszikus zenét, de kevés olyan zene van, ami nem csak "aha, szép", hanem olyan gyönyörű, hogy a hideg futkos rajtam.... Ami megérint, ami magával ragad... Itt párhuzamot tudok vonni a versekkel, főleg Ady és Baudelaire verseivel... Persze, van rengeteg vers, ami "szép", de az egy versnél, illetve egy zenénél nekem kevés, hogy szép. Az kell, hogy gyönyörű, kivételes és .... huh! olyan legyen, hogy ne legyen megelégedve magával az ember, amikor le akarja írni a véleményét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése