Ludwig Mies van der Rohe

Mies bácsi, akire csak az előbb találtam rá, olyan zseniális dolgokat tervezett és épített, hogy muszáj megemlítenem. "Mies van der Rohe építész pályafutásának kezdetekor kialakított, és végig konok következetességgel dédelgetett építészeti ideákat valósított meg, mint az egységes, összefüggő tér gondolata (Barcelonától Ilinoisig), vagy az üvegfalú felhőkarcoló, (ideális terveitől Chicagóig), tiszta szerkezeti rendszerek, az egyszerűség, a szerkezeti igényesség és építészeti esztétikai maximálisra való törekvés (Barcelonától az egyetemi- és múzeumépületekig." 


Nagyon tetszik a stílusa, pedig azt hittem, az ennyire leegyszerűsített formák nem jönnek be. De mégis. Bár jobban preferálom a klasszikus formákat, nagy oszlopokat, elegáns, magas ablakokat, kőkorlátos erkélyeket; ez az egyszerűség, átláthatóság olyan letisztult, hogy önmagában kész műalkotás. Egyébként is imádom a nagy tereket, csarnokokat, talán egy kis megalománia is van mögötte... Ennélfogva ez a modernitás rendkívül szimpatikus számomra is, olyannyira, hogy magamat is megleptem vele. 

Ludwig Mies van der Rohe: Farnsworth House

Barcelona Pavilon

Crown Hall

Da Vinci - Sárkány

Mindenképpen le kell borulni Leonardo da Vinci zsenialitása előtt. Ez tény.
Egy, az életét feldolgozó filmet néztem nemrég, és most eszembe jutott, hogy utánanézzek a neten. "A Google a barátod", és a kiadott rakat kép közül, egyen különösen megakadt a szemem. Íme:

Nos, ha valaki nagyon ráér, akár meg is szerkeszthet egy sárkányt.... Mekkora jó már? "mit csinálsz délután?" "nem tudom, lehet szerkesztek egy sárkányt..."
Hogy Da Vinci mégis mit kezdett vele, sejtelmem sincs, sőt, igazából arról sem, hogy hiteles-e a kép?... A lényeg, hogy kifejezetten ötletes.
Azt hiszem, megyek, és... szerkesztek egy sárkányt. :P

Baudelaire versei

TALÁLKOZÁS EGY ISMERETLENNEL

A kába utcazaj vad hangokat vetélt.
Mély gyászban karcsu hölgy, arcán szent szenvedéssel
suhant egyszerre el előttem, lusta kézzel
emelve ringatón a fodrot és szegélyt.

Nemes, nagy, ideges, lába szobor. Előre
görbedve, mint különc, ittam én, elbüvölt,
a kába mézet és a gyilkoló gyönyört
szeméből, mely fakó ég, s viharok szülője.

Egy villám... s újra éj! - Óh, illanó csoda,
kinek tekintete lelkem újjászülötté
igézte - az örök időn látlak-e többé?

Másutt - óh, messze majd! későn! talán soha...
Mit sejtem, merre szállsz? Mit sejted, merre bolygok?
Te, kivel - s tudtad ezt! - lehettem volna boldog!

Babits Mihály fordítása

A FÁJDALOM ALKÍMIÁJA

Van, ki lelke fényébe zár,
Óh, Természet! s van, aki gyászba;
Mi egynek: holtnak síri háza,
Másiknak: élet és sugár!

Titkos Hermes! reám is szállott
Varázsod s adsz bús borzadást,
Olyanná tettél, mint Midást,
A legbúsabb aranycsinálót;

Aranyat vassá ront kezem,
Az édent pokollá teszem;
Nekem már, hogyha felleg indul,

Drága holtak leple leszen,
S hol az ég alja istenin gyúl,
Nagy sírt rakok fel álmaimbul.

Tóth Árpád fordítása

Wagner - Die Meistersinger von Nürnberg

Hónapok óta csengett a fülemben egy Wagner-dallam, amit mellesleg Jo Baier Stauffenberg, A Valkűr hadművelet c. filmjében hallottam. Nem is tudom, hogy inkább vicces-e, vagy szánalmas, hogy egy "Hitleres filmben" Hitler mindössze egy percet szerepel, akkor is távolról...? A film első három percében csendült fel ez a dallam, amiről csak azt tudtam, hogy Wagner, és hogy egyik művének nyitánya lehet.
Tegnap muzikális beállítottságú nagypapám segítségével beazonosítottam: A nürnbergi mesterdalnokok nyitányából való volt a dallam.

(6:43-6:48 -- ami egyfolytában a fülemben csengett)

Wagnertől kedvenceim a Bolygó Hollandi, a Lohengrin és a Valkűr...Ezek olyanok, hogy akárhányszor hallgatom meg őket, nem tudok betelni vele...
Szeretem a klasszikus zenét, de kevés olyan zene van, ami nem csak "aha, szép", hanem olyan gyönyörű, hogy a hideg futkos rajtam.... Ami megérint, ami magával ragad... Itt párhuzamot tudok vonni a versekkel, főleg Ady és Baudelaire verseivel... Persze, van rengeteg vers, ami "szép", de az egy versnél, illetve egy zenénél nekem kevés, hogy szép. Az kell, hogy gyönyörű, kivételes és .... huh! olyan legyen, hogy ne legyen megelégedve magával az ember, amikor le akarja írni a véleményét...

Hitlerjugend

"Volt valami igazság a korabeli viccben, miszerint ha a papa az SA-ban (Sturmabteilung, az úgynevezett "Barnaingesek") van, a mama az NSF (Nationalsozialistische Frauen - Nemzetiszocialista Nőszövetség) tagja, a fiú a Hitlerjugendhez, a lány pedig a BDM-hez tartozik, akkor a család legföljebb a nürnbergi pártkongresszuson fut össze."
((Ez az idézet szintén Angela Lambert könyvében található (6. fejezet, ha érdekel valakit), ő pedig a Burleigh: The Third Reich: A new history, 234. oldalára hivatkozik. ))

Érdekesség, illetve, végül is evidens, hogy az első fényképen a fiúk a "Der Stürmer"-t olvassák, a legszélsőségesebben náci újságot, ami ugyan nem volt olyan magas színvonalú, mint a Völkischer Beobachter, de Hitler nagy befolyásúnak ítélte az egyszerű emberek meggyőzéséhez. A hetilap gyakran tartalmazott  "zsidókat támadó cikkek és rajzokat, amelyek gyakran kapcsolódtak a vérvádhoz és állítólagos kéjgyilkosságokhoz, ezen kívül néha pornográf tartalmúak is voltak. Továbbá az újság antikommunista, antikapitalista és katolikusellenes hangvételű cikkeket is leközölt hasábjain." (http://hu.wikipedia.org/wiki/Der_St%C3%BCrmer)

Alul a Der Stürmer mottója 

Adolf Hitler

Olyan régen tervezem, hogy írok Hitlerről. Az ihletet Angela Lambert 'Eva Brun elsüllyedt élete' című könyve adta, amit most olvasok. Nem vagyok lelkes neonáci, csupán Hitler, az ember iránt érzek megmagyarázhatatlan szimpátiát. Tényleg, nem tudok rá normális választ adni, miért nem úgy gondolok rá, mint egy szörnyetegre, mint egy ideg- és elmebeteg, vérszomjas "schreklichen Monster"-re... Ha rá gondolok, azok a képek jutnak eszembe, amikor a kutyáival szórakozik, amikor a tőle annyira megszokott mozdulattal fogadja a "Heil Hitler!"-eket, vagy amikor (pl. a Bukás c. filmben) eszi azt a zöld "izét".... Szóval, cseppet sem vérszomjas dolgok, sőt, nagyon is emberi dolgok. Az emberi arca... szórakoztató, már-már kedvesnek tűnik, (amikor Angela Lambert könyvét olvastam, én néhány idézett epizódon rengeteget tudtam derülni...), figyelmes, és ... jófej. Ami azt is mutatja, mennyivel jobban járt volna a világ, ha felveszik az egyetemre, és nem tör világuralomra...

Kezdet

Hirtelen ötlet volt, hogy belevágjak, és blogot írjak. Tulajdonképpen írtam már sok mindent, novellától elkezdve versen át fanfictionig mindent, de blogot még soha.

Kellett egy hely, ahol mindent el lehet mondani, ami bennem van. Ami nagyon vegyes. Annyira vegyes, hogy a környezetemben levők mindig csak egy-egy részletet, egy-egy szeletet kapnak belőlem, meg ne ártson nekik. Így is rossz hatással vagyok a környezetemre.

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, meglehetősen kiforratlan volt a személyiségem. Persze, nem tagadom, most is az. Viszont úgy érzem, a kezdeti gyermeteg stílus, témaválasztás némi felülbírálást követel, így, egy és fél év távlatából. Ez idő alatt mind formailag, mind szókincsileg fejlődtem - úgy érzem -, ennélfogva igyekszem kerülni a "tök jó" "király" és hasonló megnyilvánulásokat, és igényesebben megfogalmazni a véleményemet. Ennyi idő alatt lehetőségem volt továbbá új témákkal megismerkedni, megszeretni őket, és önálló véleményt formálni. Ezekről, annak reményében, hogy mások is érdekesnek fogják találni, időnként említést teszek majd a blogon is.