Olyan régen tervezem, hogy írok Hitlerről. Az ihletet Angela Lambert 'Eva Brun elsüllyedt élete' című könyve adta, amit most olvasok. Nem vagyok lelkes neonáci, csupán Hitler, az ember iránt érzek megmagyarázhatatlan szimpátiát. Tényleg, nem tudok rá normális választ adni, miért nem úgy gondolok rá, mint egy szörnyetegre, mint egy ideg- és elmebeteg, vérszomjas "schreklichen Monster"-re... Ha rá gondolok, azok a képek jutnak eszembe, amikor a kutyáival szórakozik, amikor a tőle annyira megszokott mozdulattal fogadja a "Heil Hitler!"-eket, vagy amikor (pl. a Bukás c. filmben) eszi azt a zöld "izét".... Szóval, cseppet sem vérszomjas dolgok, sőt, nagyon is emberi dolgok. Az emberi arca... szórakoztató, már-már kedvesnek tűnik, (amikor Angela Lambert könyvét olvastam, én néhány idézett epizódon rengeteget tudtam derülni...), figyelmes, és ... jófej. Ami azt is mutatja, mennyivel jobban járt volna a világ, ha felveszik az egyetemre, és nem tör világuralomra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése